A csípőficam csecsemőkori jelei, a diagnózis módszerei és a lehetséges kezelések

Csecsemőkorban leggyakrabban a szakorvos által végzett vizsgálat során derül fény a csípőízületi diszpláziára, de a diszplázia vagy a “diszlokáció” később a vizsgálatot követően is kialakulhat. Éppen ezért vélik sokan úgy, hogy a csípőízületi diszplázia fejlődési rendellenesség. Egy másik oka annak, hogy nehezen felismerhető rendellenességről van szó az, hogy ennek az úgynevezett “csendes jelenségnek” az esetén a baba nem érez fájdalmat, és nem akadályozza a járás tanulását a csípőízületi elmozdulás. A fájdalom csak később fiatal felnőttkorban jelentkezik először, amikor azonban a kezelésre már nagyon korlátozott lehetőségek adódnak.

Vannak jelek, amelyeket a szülők is megfigyeléssel észlelhetnek:

Asszimetria: asszimetrikus redők a fenék alatt csípőízületi diszpláziát sejtetnek, de ennek észlelése esetén feltétlenül szükséges még további vizsgálat (pl. ultrahang) a pontos diagnózis megállapítása érdekében. Ez a jel azonban nem látható, amennyiben mindkét oldali csípőízület érintett.

Kattogás: a combok mozgatása esetén a csípő kattogása is lehet egy jel, de ez sem elegendő önmagában, tekintve, hogy egészséges fejlődés esetén is előfordulhat.

Korlátozott mozgás kiterjedés: pelenkázás során megfigyelhető, hogy a teljes, szimmetrikus terpeszre nem képes a baba.

Bicegés: járás tanulásakor megfigyelhető bicegő lépegetés.

Az orvosi diagnózisnak három fázisa van:

  1. Fizikai vizsgálat: Ezt minden újszülöttnél el kell, hogy végezze ortopéd szakorvos. Általában 4 hetes korban kerül sor a vizsgálatra, kétféle teszt segítségével végzik a szűrést (Ortolani teszt és Barlow teszt). Mindkét módszer a lábak bizonyos irányú mozgatásával képes diagnosztizálni a rendellenességet.
  2. Ultrahang: Amennyiben a fizikai vizsgálat és vagy a fentiekben említett jelek fejlődési rendellenésgre utalnak, akkor ajánlott az ultrahangos vizsgálattal történő ellenőrzés. Az Amerikai Háziorvosi Akadémia minden 6 hetes kislány esetén javasolja az ultrahangos vizsgálatot farfekvés esetén.
  3. Röntgen: Bizonyos esetekben szükséges lehet ez is, amely nem ajánlott 4 hónapos kor előtt.

(Az eredeti cikk a hipdysplasia.org oldalán jelent meg, fordította: Simonics Adrienn az IHDI engedélyével).

Pozitív diagnózis esetén a korán felismert rendellenesség rövid idő alatt, gyakran mindössze egyszerű ortopédiai segédeszközök alkalmazásával, sebészeti beavatkozás nélkül teljesen tünetmentessé tehető. A leggyakrabban használt eszközök csecsemőkori kezelés esetén:

  1. Terpesz pelenka
  2. Pavlik kengyel
  3. Terpesz gipsz

Fontos tehát a korai és visszatérő szűrés. Tekintve, hogy fejlődési rendellenességről van szó előfordulhat, hogy az újszülöttnél még nincs észlelhető eltérés, néhány hónapos korban viszont már rendellenesség jelentkezik (pl helytelen pelenkázás, pólyázás, hordozás következményeként).

 

 

A hordozás ortopédiai háttere

Comments are closed.