A kötődés elmélet fogalma

A kötődés elmélet fogalma John Bowlby-tól származik, aki 1969-ben tette azt a megállapítást, hogy a csecsemő eredendően kutatja, egy másik ember közelségét, amely személy jelenlétében biztonságban érzi magát.

Korábban 1951-ben Bowlby az anyai nélkülözéssel kapcsolatos hipotézisében azt állította, hogy az anya nélkülözése nemcsak depresszióhoz, hanem ellenséges érzelem kialakulásához vezet, és csökken annak a képességnek a kialakulása, hogy felnőttként egészséges társas kapcsolatok alakuljanak ki. (Forrás: Wikipedia „attachement parenting”, fordította: Simonics Adrienn)

Bowlby azt is alapvető tényként kezelte, hogy az idegenektől való félelem egy fontos, természet által beépített túlélő mechanizmus. A kisbabák hajlamosak bizonyos ösztönös viselkedésformákat mutatni, amellyel biztosítják a közelséget és az anyával vagy elsődleges gondozóval történő kapcsolatot (pl. sírás, nevetés, mászás stb) – ezek fajta jellegzetes viselkedésformák. Ez a viselkedés a gondoskodást váltja ki a felnőttből. Bowlby szerint a gyermek kezdetben egy kötődést alakít ki, és ez a kötődő személy lesz a gyermek jövőbeni felfedezéseinek biztos alapja. A kötődő kapcsolat prototípusként szolgál minden jövőbeni társas kapcsolathoz, tehát ennek a megzavarása súlyos következményekkel jár.

Bowlby elméletének alappillérei:

1. Bowlby „monotrópia” elmélete szerint a csecsemő születését követően kialakult első kötődő kapcsolata minőségi különbséget képvisel az élete során összes többi személlyel kialakított kötődő kapcsolattal szemben.

2. Bowlby kutatásai alapján azt állapította meg, hogy az anyai kötődés kialakítása 2-3 éves kor után majdhogynem hatástalanok. Ha ebben a kritikus időszakban az elsődleges gondozó személye elválasztódik az visszavonhatatlan hosszú-távú következményekkel jár.

3. Ezek a hosszútávú következmények az alábbiak:

  • kötelesség mulasztás, bűncselekmény elkövetése
  • csökkentett intelligencia
  • megnövekedett agresszió
  • depresszió

4. Robertson és Bowlby feltételezései szerint a kötődő személytől történő rövidtávú szeparáció szorongáshoz vezet. A szorongás három fázisát állapították meg:

  • Tiltakozás: A gyermek sír, üvölt, dühösen tiltakozik, amikor a szülő elmegy; megpróbálnak a szülőbe belecsimpaszkodni.
  • Kétségbeesés: A gyermek tiltakozása alábbhagy, nyugodtabbnak bár szomorúnak tűnik. A gyermek visszautasítja mások arra irányuló törekvését, hogy megvigasztalják, gyakran visszavonul és érdektelenné válik.
  • Elkülönülés: Ha a szeparáció folytatódik akkor a gyermek ismét érdeklődést mutat mások felé. A gondozót visszatértekor elutasítja és a düh erős jeleit mutatja.

5. A gyermek kötődő kapcsolata egy belső működési modell kialakítására is hatással van. Ez a működési modell egy olyan kognitív (megismerő, tudatos) keretrendszer, amely a világ a saját magunk és mások megismerésének mentális értelmezését tartalmazza. A gyermek három éves kora körül ezek a gyermek személyiségébe beépülnek és hatással vannak arra, ahogyan a jövőben a világot értelmezik és másokkal kapcsolataikat kialakítják. Mindezek alapján az elsődleges gondozó prototípusként jelenik meg a jövőbeni kapcsolatok kialakítását illetően. Három fő jellemzője van a belső működési modellnek:

  • a „mások mint megbízhatóak” modell
  • az „önmagam mint értékes” modell
  • az „önmagam mint hatékony, amikor másokkal kapcsolatba kerülök” modell

Ez a mentális működés a gyermek jövőbeni társas és érzelmi viselkedésének irányadója. (forrás: simplypsychology.org, fordította: Simonics Adrienn)

Blog, Hordozás és nevelés

Comments are closed.