Hordozás kézben vagy eszközben?

Az ideális hordozóeszköz az, ami ahhoz hasonlít a legjobban, mintha kézben hordoznánk a babánkat, mert hiszen az anyák mindig is hordozták csecsemőiket. Meddig? Egészen addig segítségedre szolgál a hordozóeszköz, amíg kezedben is hordozod gyermeked.

20021177_mHa már eldöntöttük, hogy valamilyen eszközzel hordozni szeretnénk a babánkat, akkor már „csak” ki kell választani, hogy mivel tegyük ezt.

Mielőtt elmélyednénk az anyagok, méretek, szabásminták, csattok, pántok tengerében tekintsük egy pillanatra a kérdést globálisan. A hordozás egy évezredes hagyomány Bolíviától Kínáig Kenyától Indiáig a világ minden táján hordozzák az anyák babáikat, ez nem napjaink találmánya. Európában csupán azért tűnik újdonságnak, mert életmódunk és történelmünk oda vezetett, hogy a génjeinkbe kódolt igényt miszerint hordozzunk és hordozva legyünk babakocsira és autós ülésre cseréltük. A kendőben (vagy más varrott eszközben) történő hordozás őse nem más, mint a kézben hordozás, tehát nem kell másra figyelnünk csak arra, hogy melyik az a hordozó eszköz, amiben a baba hordozása a leginkább hasonlít a kézben történő hordozáshoz.

Sajnálatos módon a piaci verseny olyan eszközök megjelenését is előidézte, amelyek fejlesztése során egyéb szempontok is előtérbe kerültek (olcsó kivitelezés, nagyobb profit, kényelem, piacrész, versenyelőny, stb). A HOBA oldalára soha nem kerül összefoglaló arról, hogy melyek a baba és mama számára előnytelen hordozó eszközök – egyszerűen csak nem kaphatóak itt azok, ellenben sok ismeret fellelhető az előnyös eszközökről és a miértekről. Minden, ami a HOBA webáruházban megvásárolható körültekintő választás eredménye. A számodra legmegfelelőbb eszköz megtalálásához itt találsz tippeket a szempontok mérlegeléséhez.

Ha már megszületett a gyermekünk, akkor felmerülhet a kérdés, hogy érdemes-e még hordozóeszközt venni. Sokáig nem maradtál le a hordozás adta ajándékról!

Szülővé válni egy olyan folyamat, amely során néha túl későn eszmélünk fel arra, hogy mit lett volna jó tenni az adott helyzetben. A kérdés azonban az, hogy amikor valamire ráeszmélünk, azzal mit kezdünk. Lehet, hogy gyermekünk kamaszkorában ébredünk rá, hogy „de jó lett volna kiskorában többet simogatni, mert most talán könnyebb lenne beszélgetni vele…” Nem az a feladatunk, hogy azt keressük mit lett volna jó tenni, hanem hogy mit lehet csiszolni azon ameddig jutottunk.

Ha már megszületett a gyermeked és még valahol a 0-5 év kor között van, akkor nyugodtan próbálkozz a hordozással, hiszen a gyermekeknek sokáig szüksége van rá. Még egy óvodáskorú gyermek is elfárad egy hosszabb séta alkalmával és szüksége lehet arra, hogy ölbe vegyék, pedig már jó nehéz ebben a korban. Ha valahol 4-10 év között eszmélünk rá, hogy elmulasztottunk hordozás adta testközelséget adni a babánknak, akkor keressük a lehető legtöbb lehetőséget arra, hogy összebújva mesét olvassunk, beszélgessünk, fürdés után masszírozzuk, simogassuk, játék közben csak úgy megpusziljuk, éjjel összebújjunk vele. Érezni és tudni fogja, hogy mit szeretnénk számára megadni. Ha 10 éves kora után érezzük, hogy valami kimaradt a gyermekünkkel kialakított kapcsolatunkból, akkor az összebújós alkalmak már nehezebbek, és egy-egy masszázst is nehéz ilyenkor kezdeményezni, ha gyermekünknek ez nem megszokott és természetes, de az ölelések és puszik számát mindig lehet észrevétlenül növelni.

Bár a csecsemőkori (0-1 év kor közötti) gyakori testközelség előnyeit nagyon nehéz később pótolni, soha nem szabad abbahagyni az ölelést. És ha nehezen megy, soha nem késő elkezdeni…

Comments are closed.