Hordozóeszköz típusok

A legegyszerűbb hordozóeszköz egy téglalap alakú anyag darab a hordozókendő. A hordozókendők különlegességét alapvetően három tényező határozza meg, amely egyúttal választ is ad arra, hogy miért olyan drága a hordozáshoz használt textil.

    1. A szövési technika, amely lehetővé teszi, hogy a kendő egyszerre legyen rugalmas, ezáltal kényelmes, hiszen idomulni tud a hordozó és hordozott személyhez is, és tartós ezáltal biztonságos. A leggyakrabban alkalmazott szövéstípusok a keresztsávoly, ez alkotja a legelőnyösebb textil tulajdonságot a hordozáshoz, azonban csak csíkos mintát lehet vele (festés nélkül) elérni. A különböző minták kialakítása érdekében népszerű az atlasz szövés, amellyel az anyag két oldalán különböző minta alakítható ki. A szövés típusok kombinálásával olyan anyag hozható létre, amelyben „lenyomatként” szerepel a minta, ezeket az anyagokat nevezik jaquardnak. Az indio egy olyan anyag típus, amely esetében nemcsak a szövési technikák hanem a kereszt és hosszanti szálak vastagsága is kombinálódik, ezt az anyagot különleges szövőgépen készítik.
    2. A szövött szálak alapanyaga az anyag fizikai tulajdonságait határozza meg: a tapintását, a vastagságát a légáteresztő képességét. További részleteket olvashatsz a blogban a különböző alapanyagok tulajdonságairól.
    3. A szövött szálak ipari megmunkálása arra van hatással, hogy mennyire egészséges, amikor a baba bőre érintkezik vele, illetve amikor a szájába veszi. Azok a kelmék, melyeket olyan szálakból szőnek, melynek feldolgozása során nem kerül vegyi anyagokkal kapcsolatban nyilvánvalóan biztonságosabb egy csecsemő hordozására, aki nagy valószínűséggel a szájába fogja venni az anyagot, és minél gyakrabban kerül a hordozókendőbe annál fontosabb a vegyi anyagtól mentes anyag használata. A textilipari minősítésekről további részleteket olvashatsz a blogban.

19832653_mA hordozókendőből egy karika segítségével alakul ki a karikás kendő, amely könnyíti a gyermek elhelyezését az eszközben, de korlátozza a hordozási lehetőségeket.

Szintén egy egyszerű kendő az alapja az erszénynek, amely valójában egy két végénél összevarrt kendő. Előnye szintén az, hogy könnyen belehelyezhető a gyermek, hátránya, hogy csak csípő hordozásra alkalmas, és a gyerek méretének növekedésével folyamatosan új méreteket kell beszerezni.

A hordozókendőt ázsiai országokban különböző kiegészítésekkel látták el, amely lehetővé tette az egyszerűbb megkötését. Ezek a típusú eszközök: meitai, podaegi, onbuhimo manapság is elérhetőek és egyre népszerűbbek. Az ázsiai eszközök megkötéséről további részleteket olvashatsz a blogban.

Az iparosodást leginkább tükröző megoldás a csatokkal kiegészített eszköz, amelynek használata során nem szükséges különböző technikákat elsajátítani a gyermek rögzítéséhez, hiszen a csatok becsatolása értelemszerűvé és egyszerűvé teszi a használatot. Abból adódóan azonban, hogy ezek a kenguruk fixen előre gyártott eszközök nagyon fontos, hogy a kialakítása lehetővé tegye a gyermek megfelelő elhelyezését benne. A kenguruk esetén különös tekintettel kell arra lennünk, hogy vajon a termék fejlesztése során elég precízen terveztek-e az állíthatósággal, annak érdekében, hogy az eszközt a baba aktuális méretéhez ortopédiailag helyesen lehessen igazítani.

Comments are closed.