MIÉRT HORDOZZAM A BABÁMAT?

„*Volt egyszer egy álmom… szülessen egy lányom…* – és mit tegyek, amikor már a karjaimban tartom? Milliónyi kérdés, honnan jöjjön a válasz? Könyvek, cikkek, vélemények, anyák, rokonok… „Vedd fel, ne vedd fel…” Hol legyen, amikor nem hozzám bújik? Suttogja egy hang, hogy mindig ott legyen az ölemben, közel hozzám, hogy érezzem kicsi szíve dobogását, puha bőrének simogatását. De betűk, okos szavak jönnek, papírlapok fújják el a hangot, és valami hiányzik… Egyszer csak új lapokat sodor elém a szél, visszaveszem karjaimba és nem eresztem többé, csak ölelem szabadon.”

Az új lapok a kötődő nevelésről, a kontinuum elvről, a hagyományainkról, a környezettudatosságról, a természet erejéről, a Waldorf pedagógiáról szóltak. Ezekből a lapokból szeretnék néhányat megosztani veled, különösen azokat, amelyek a babahordozás előnyeiről szólnak, hogy segítsenek az utadon. Bármit is mondanak azonban az „okos szavak”, bármit is találsz a HOBA oldalán egyetlen dolog fontos csak: halld meg és kövesd a SAJÁT belső anyai hangodat! …

Hordozóeszközzel megadható a babának a természetes szükséglete: hogy hordozva legyen, hiszen születése után még sokáig „életképtelen”. Nem tudja, hogy már nem a kardfogú tigrisek miatt kell őt magunkkal hordoznunk, hogy megvédhessük a dzsungel veszélyeitől, de ettől még ez az ősi ösztöne, és arra vágyik, hogy „védve” legyen a világtól bármi is van abban. Azt is tudjuk, hogy a létfenntartásunkhoz nem csak evésre, ivásra és alvásra van szükségünk, hanem alapvető lelki szükségleteink  is vannak. Nincs ez másként a kisbabákkal sem: nekik milliónyi érintésre van szükségük. Hordozóeszközzel a védelmet és biztonságot nyújthatja egy anya a babájának, ami egyúttal felér egy folyamatos öleléssel is. Közben pedig a kezei szabadok maradnak, hogy a számos fontos teendői mellett

MEGŐRIZHESSE ÖNMAGÁT
FELFEDEZHESSE A VILÁGOT
KEDVÉRE MOZOGJON
CÉLJAI LEHESSENEK!

 És legfőképpen magabiztosan és felszabadultan érezze, hogy a legjobb dolog, amit gyermekének adhat az a testközelség, a hosszantartó ölelés!

Comments are closed.