Nyugodt alvás hordozás közben – miért is?

A modern társadalomban élő ember gyakran teszi fel azt a kérdést, hogy miért nem alszik nyugodtan a csecsemője és hogy vajon mi lehet a varázsszer a nyugodt alvásra. A választ viszonylag messziről kell kezdenünk…

Az emlősöket évtizedekig két csoportra osztották: fészeklakó és feszakhagyó. A fészeklakó emlősöknek jellemzően csukott szemeik vannak, nincs még szőrzetük és jellemzően gyengék az izmaik. Minden esetben arra szorulnak, hogy táplálékkal ellássák őket és veszély esetén az anya cipelje őket, ez többnyire a nyaki bőrnél fogva történik szájjal. Ilyen emlős például a macska. A fészekhagyó állatok jellemzője, hogy születésük pillanatában önálló menekülésre képesek: fejlett szemük, fülük és izomzatuk van, sőt a lábaik aránytalanul hosszúak, éppen azért hogy menekülés közben ne maradjanak le. Ilyen emlős például az antilop. Az embert ebben a biológiai csoportosításban a feszeklakók közé sorolták. Bernhard Hassenstein 1922-ben született német biológus figyelt fel először arra, hogy néhány emlős nem illik ebbe a csoportosításba. A kenguruk, a denevérek és bizonyos majmok születésük után még képtelenek önállóan a veszély elöl elmenekülni, azonban nem is fészekben védi őket az anyaállat hanem a saját testén. Ennek kapcsán felmerült, hogy szükséges egy harmadik kategória meghatározása ezt nevezte “hordozottak” (“traglings” tragen = hordozni) csoportjának.

Ezek alapján az embercsecsemő a korábbi fészeklakó besorolásból könnyedén átsorolható a hordozottak csoportjába az anatómiai jellemzőit számba véve. A csecsemő kezének fogóreflexe figyelhető meg születése után, ami arra utal, hogy az ember elődei törzsfejlődésük korábbi szakaszában képesek voltak arra, hogy önállóan megkapaszkodjanak gondozójukban. Az emberré válás folyamata során azonban a lábfejek formája a felegyenesedett járás kapcsán megváltoztak és a szőrzet is teljesen eltűnt. Így a csecsemő már nem tud mivel és miben megkapaszkodni. A hordozott természetre utal az a jel, hogy a hátára fektetett baba terpeszbe húzza lábait és talpai egymással szembe fordítva helyezkednek el, csakúgy ahogyan az anya csípőjére helyezve hordozás közben állnak a lábai a kapaszkodást elősegítve.

A hordozott természetre anatómiai jeleken kívül viselkedés minta is utal. Nevezetesen az, hogy a mozgásban lévő csecsemő békésen pihen, hiszen a hordozott lét azt feltételezi, hogy a hordozó személy éli az életét: táplálékot, menedéket keres, tehát mozgásban van. Ezt pótolták néhány évtizeddel ezelőtt a ringatózó bölcsővel és ezt pótolják manapság babakocsival, hintával vagy éppen autózással. A baba ugyan megkapja ezzel a megnyugváshoz szükséges mozgást, de a védelmet jelentő hordozó személy – akibe bele tud kapaszkodni – által nyújtott biztonságérzet hiányzik számára.

Elérkeztünk hát a csecsemő békés, nyugodt pihenésének titkához az embercsecsemő biológiai csoportosítása és anatómiai jelei útján.

Nyugodt alvást nektek is!

 

Forrás: a zoldvakond.org oldalán Haffnerné Czeglédi Eszter által fordított cikk nyomán a cikket írta Simonics Adrienn. Az eredeti cikk címe: “Der biologische Typus des menschlichen Sauglings” amely bernhard.hassesntein.de oldalon jelent meg.

 

 

A hordozott babák élete

Comments are closed.